• копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • подарки сувениры
  • сувенирная продукция
  • бизнес идеи
  • бизнес идея
  • бизнес с нуля
  • заработать деньги

  •        
                     
     Főoldal/Hírek 
           Kulcstémák 
       Tököl története 
           Önkormányzat 
     Fontos információk 
                      Térképek 
                   Közösségek 
     Közpénzek felhaszn. 
     2010 évi programok 
    Tököli Tükör (újság) 
         Képek (galéria) 
               Ügyintézés 
        Hirdetmények 
      Közbeszerzés 
        Választás 
      Teleház 
                 
             
           
         
       
      
     

    Pontosan egy éve, hogy egy veszprémi szórakozóhely előtt megölték Marian Cozmát.

    Mindössze 26 éves volt. Szombaton Veszprémben, az aréna előtti parkban felavatták a majd ötméteres, bronzból készült szobrát, Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását. A hideg és a havazás ellenére is több ezren gyűltek össze, hogy mécsest helyezzenek el a mű talapzatánál, és emlékezzenek a sportolóra.
    Hoffman Pál javaslatára a Tököli Képviselő-testület 100.000.- FT-tal támogatta a Cozma szobor megalkotását, és a város képviseletében tököliek egy csoportja részt vett a szobor avatásán.

    A szoboravatáson képviseltette magát a magyar sportélet számos kiválósága és vezetője, továbbá Debreczeni János, Veszprém polgármestere, Ireny Comaroschi, Románia budapesti nagykövete, Bukarest II. kerületének polgármestere, Petre Cozma, Marian édesapja, valamint testvére. A megemlékezők között volt Navracsics Tibor, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője, aki így emlékezett: "Egy éve történt a tragédia, és ma már tudjuk, hogy kik voltak e borzasztó bűncselekmény elkövetői, várjuk, hogy az igazságszolgáltatás előtt feleljenek tetteikért, ugyanakkor példaértékű Veszprém városának az összefogása, amely nélkül ez a szobor nem készülhetett volna el."
    Miközben a Honvéd Zenekar eljátszotta a magyar és a román himnuszt, meghallgathattuk felvételről Latinovits Zoltán előadásában a Halotti beszédet, majd Remport Csaba, a Veszprémi Kézilabda Fan Club elnöke, a szoborállítás ötletgazdája szólalt fel. Már amikor a mikrofonhoz lépett, a könnyeit nyeldeste, mindenkinek köszönetet mondott, de beszédét nem tudta befejezni, mert zokogásban tört ki. Mocsai Lajos, a veszprémi kézilabdások vezető edzője jól ismerte Marian Cozmát, és a szakember, aki egyben a fővédnöke is volt a tegnapi szoboravatásnak, elmondta, hogy Marian halála óta az öltözőben nincs olyan kitörő jókedv, mint korábban. Ő is megköszönte, hogy ez a műalkotás elkészülhetett.
    Fontos kiemelni, mert erre a felszólalók mindegyike kitért beszédében, hogy ez az alkotás nem egy sportszobor, hanem egy sportolónak a szobra, és éppen a góllövés pillanatában ábrázolja. A felszólalók között volt Debreczeni János, Veszprém polgármestere is, aki szintén méltatta Marian emberi és sportemberi nagyságát, de külön kitért a mély gyászban élő édesapára, Petre Cozmára, aki mindig megőrizte emberi mivoltát, mondván, "egy faágért nem lehet egy egész erdőt kiirtani".
    A csapattársak nevében Dejan Peric csapatkapitány szólt az egybegyűltekhez. Mint mondta, eddig úgy tudta, az idő még a legmélyebb sebeket is begyógyítja, de Marian Cozma halála óta rádöbbent, hogy ez nem így van, és ő már nem hisz a mondás igazságában.
    Az alkotást a sportoló édesapja, Petre Cozma leplezte le. Ezután három egyház képviselője áldotta meg a szobrot, majd Debreczeni János Veszprém város díszpolgári címét adományozta Petre Cozmának, aki így szólt az emberekhez: "Ti szobrot emeltetek Marian tiszteletére, az én polgármesterem Bukarestben egy sportcsarnokot nevezett el a fiamról, én pedig bejelentem, hogy rövidesen megalapítom a Marian Cozma Kézilabda-iskolát. Büszke volt a fiam rátok, és látom, ti is büszkék vagytok rá. A fiam elment, de én itt maradtam, hogy úgy szeresselek benneteket, mint ahogy ti szerettétek őt." Az ünnepség az Il Silencio hangjaival ért véget, majd ismerősök és ismeretlenek fejezték ki részvétüket és szeretetüket Cozmáéknak.
    Burkovics Ferenc
    Magyar Hírlap 2010. február 8.