Kövér László beszéde Tökölön a Minibölcsőde átadási ünnepségén

Tököl, 2020. július 20.

Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Ünneplő Közösség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Növekvő és gyötrő bizonytalanságokkal terhelt mindennapjainkban van néhány megnyugtató bizonyosság mindannyiunk számára. Az egyik ilyen bizonyosság egyaránt létező az egyén, a család, a település, országunk és az európai földrész egészének sorsára nézve: ha van gyerek, van jövő, ha nincs gyerek, nincs jövő.

Ma azért vagyunk együtt, mert Tökölön van gyerek, tehát van jövő, és ugyan most csak egy minibölcsődét avatunk, de az örömünk mégis nagy.

Különös elégtétel, hogy éppen ebben a városrészben avatjuk ezt a bölcsödét, hiszen – és ezt a helyieken kívül mások talán kevesen tudják – Tökölön hosszú évtizedeken keresztül itt volt a szovjet megszálló csapatok laktanyája, és 1956-ban itt tartóztatták le a magyar kormány Maléter Pál vezette tárgyalódelegációját. A rendszerváltoztatás három évtizedének szemmel látható, kézzel fogható eredménye, hogy a környékén ma egy új, kertvárosias településrész magyar családoknak ad élő otthont.

Tisztelt Ünneplő Közösség! „Minden újszülött gyermek azt az üzenetet hordozza, hogy az Isten még nem vesztette el bizalmát az emberek iránt.” 2014-ben idéztem itt Rabindranáth Tagore gyönyörű gondolatát, s nem tudtam megállni, hogy ma meg ne ismételjem.

Nyolc esztendővel ezelőtt is bölcsődét avattunk Tökölön – de hála Istennek, ismét szükség van rá! Több férőhelyre volt szükség, hiszen több gyermek születik ebben a városrészben, s nem várható el, hogy akinek a maga élethelyzete miatt bölcsődébe kell adnia a gyermekét, még külön fél órát utazzon ezért mindennap. Gratulálok az önkormányzatnak, hogy a tököliek lélekszáma gyarapodásából fakadó örömteli kihívásnak eleget tudott tenni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi hiszünk abban, hogy a történelemnek nem célja, hanem értelme van. Ez pedig nem más, mint hogy azt a földdarabot, azt a kultúrát, azt a közösséget, amelyet Isten nekünk rendelt, megvédjük, megőrizzük, és tovább adjuk az utánunk jövők számára.

Egy nemzet életereje a demográfiai mutatóiban tükröződik a legélesebben. A demográfia becsaphatatlan, szigorú, de igazságos tudomány, amely nem fogad el mentő körülményeket, történelmi magyarázatokat, ideológiai mellébeszéléseket, csak idősíkokat és tényszámokat ismer, az élet és a halál tényszámait. Egy felelős állam és egy felelős politika tudja a helyét ebben a helyzetben: nem adunk életvezetési tanácsokat az embereknek, nem mondjuk meg, hogyan éljenek, mikor, hogyan és hány gyermeket vállaljanak. Amint azt sem mondjuk, hogy mosás helyett hogyan szellőztessék a ruhájukat vagy, hogy hány pulóvert húzzanak fel, ha nincs fűtés a lakásukban, mint ahogyan ezt Brüsszelből üzenik az európaiaknak azok az uniós politikusok, akik romba döntik Európa energetikai biztonságát, s akik fontosabbnak tartják, hogy idegen kultúrák fiainak bevándoroltatásával és a magukat nemileg némileg bizonytalannak érzők számára kötelezően elkülönítendő mellékhelyiségekkel tegyék színesebbé és szabadabbá az európaiak életét, semmint hogy egyáltalán megőrizzék Európát az itt őshonos népek hazájaként.

2010 óta a felelős magyar politika számára viszont nincs magától értetődőbb és nemesebb küldetés, mint hogy békés eszközökkel biztosítsa mindazt, amiért az előttünk járó nemzedékek az Árpádoktól a Hunyadiakon, a Zrínyieken, Rákócziakon, a Márciusi Ifjakon át a Pesti Srácokig a vérük és életük feláldozására is készek voltak – azaz, hogy Magyarország magyar ország maradjon. A kormány az elmúlt tizenkét évben mindent megtett azért, hogy a nemzetünk visszanyerje a demográfiai mutatókban is mérhető és kifejezhető életerejét, hogy lehetőségeink szerint társadalmilag megkülönböztetett módon elismerjük és gazdaságilag kiemelten támogassuk a magyar életerő legfontosabb letéteményeseit: a magyar családokat.

Mindenkit abban a helyzetben igyekszünk segíteni, amiben éppen van. GYES, GYED, főállású anyaság, családi adókedvezmény, CSOK, babaváró hitel, iskolai étkeztetés, tankönyvtámogatás, Erzsébet tábor – mindegyik egy-egy élethelyzetben, egy-egy életállapotban segít.

Segítenünk kell abban, hogy a nők – ha úgy döntenek – otthon tudjanak maradni gyermekeikkel, ameddig csak lehet. De segítenünk kell abban is, hogy ha a nők szülés után úgy döntenek, vissza akarnak menni dolgozni, ezt is szabadon megtehessék. A bölcsőde erre a személyes élethelyzetre ad választ. Azok számára segítség, akiknek dolgozniuk kell: biztonságos, jó környezetet ad a legkisebb gyermekeknek.

A magyar állam komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a bölcsődei ellátás mindenki számára elérhető legyen. Hogyan is állunk most? A szolgáltatói nyilvántartás 2022. július 18-i adatai szerint a bölcsődei ellátást nyújtó férőhelyek száma országosan 56 681 – 2010-ben 32 ezer volt. Most 951 településen érhető el a bölcsődei ellátás a családok számára – 2010-ben 326 településen volt. Pest megyében 124 településen 7709 bölcsődei ellátást nyújtó férőhely működik – 2010-ben 2911 működött 44 településen. Tökölön 80 bölcsődei férőhely van – ebből önkormányzati fenntartásban működik 40 bölcsődei ellátást és 16 mini bölcsődei ellátást biztosító férőhely. 2010-ben 20 férőhely volt: négyszer annyi áll most rendelkezésre.

Sok ez, vagy kevés? Ahonnan indultunk és ahová eddig eljutottunk, az kemény munka szép eredménye. Ám ennél is fontosabb, hogy mire van még szükség? Az a 126.607.000 forint, amelyből ez a minibölcsőde létrejött, s amelyből 75.000.000 forintot a pályázati támogatás tesz ki, egy egész városrész számára oldja meg most a bölcsődébe járás lehetőségét. Most úgy tűnik, itt Tökölön egyelőre elég lesz a férőhelyek száma. A 2021-2027 közötti fejlesztési időszakban további jelentős összegű hazai és uniós pályázati források állhatnak rendelkezésre bölcsőde- fejlesztésre, melynek köszönhetően az egész országban nő a helyben biztosított ellátások száma. Ezekben a napokban Pest megyében nagyjából 3 ezer új férőhely kialakítása van folyamatban annak érdekében, hogy a fiatal családok életében a lehető legtöbb anyagi akadályt sikerüljön eltávolítani a vágyott gyermekek megszületése elől.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindaz, ami most a világban, különösen tőlünk keletre történik, különös fénytörésbe állítja a mai találkozásunkat. Miközben borzalmas háború zajlik a szomszédunkban, s e háború következményeként kontinensünkön pusztító erejű gazdasági válság van kibontakozóban, mi itt most egy új bölcsődét adhatunk át.

Bölcsődét, óvodát, iskolát az épít, aki hisz a jövőben. Aki hisz abban, hogy a gyermekeinek van jövője. Aki hisz benne és mélyen meg is éli, hogy a béke az egyetlen járható út az életben: csak így juthatunk előre anyagiakban, és – ami ennél sokkal fontosabb! – csak így élhetünk teljes életet szeretteink körében!

Azért kell dolgoznunk, hogy a magyar embereknek legyen békében megélt, gyarapodó jövője a szülőföldjükön. A gyermekeink holnapjáért viselendő felelősségben osztoznak az állam, az önkormányzatok és a helyi közösségek. Ha az együttműködés megvan, a legnehezebb időkben is eredményesek tudunk lenni.

Ma itt, Tökölön megint előre tudtunk lépni, és meg tudtuk oldani néhány család gondját. Köszönjük Polgármester úrnak és mindenkinek, aki részt vett az épület, és aztán a gyerekekre vigyázó szakmai közösség felépítésében!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Eljön az idő, amikor újra béke lesz Európában, és a világ figyelmének központjába a következményekkel való küzdelem kerül. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor, de azt már tudjuk, hogy keserves áron fog mindez bekövetkezni.

Akik a nagyhatalmi erőpolitika játszmáit irányítják, újra meg fogják érteni, hogy milyen felmérhetetlen pusztulással és szenvedéssel jár a háború, s hogy végső soron egy háborúnak csak vesztesei vannak.

Addig azonban nekünk, magyaroknak meg kell őriznünk a magunk békéjét.

A mai nap is itt, a tököli új minibölcsődében pontosan azt mutatja, hogy van miért – van kikért – dolgoznunk, küzdenünk és helytállnunk!

Legyen béke, szabadság és egyetértés Európában és a hazában! Legyen még több magyar gyermek Tökölön és szerte a Kárpát-medencében! Nekünk pedig adjon az Isten elég erőt és bölcsességet, hogy gondoskodhassunk az emberhez méltó jövőjükről!