Hoffmann József vagy ahogy őt mindenki szólította Hoffmann Dodi 1950. május 19-én született Tökölön. Édesanyja Firnigel Katalin révén elismert gazdálkodó, édesapja Hoffmann Frigyes ágán gépész-kovács család második gyermeke volt.

A falu közösségi életében már gyermekként aktív volt, ministránsként az egyházi, labdarúgóként a sportéletben kötött életre szóló barátságokat. 25 évesen 1975-ben házasodott össze Bátyi Évával, akivel később nagy szeretetben nevelték gyermeküket Fruzsinát.

Elismert, megbecsült szakember volt mindenhol, hosszabb ideig dolgozott a helyi TSZ vasipari melléküzemében, majd 1994-től napjainkig a Tököli Sportcsarnok életének szervezője volt, ami meghatározó szakasza volt az életének.

A sport szeretete egész életében végigkísérte. Évtizedekig volt kemény, de elegáns jobb hátvédként a tököli csapat erőssége, sikereinek részese. Aktív pályafutását befejezve, alapító tagja, majd évtizedekig vezetője volt a Tököli Öregfiúk Labdarúgó Csapatának. Nyugodt, barátságos személyiségével nemcsak a saját csapattársai előtt szerzett tekintélyt, hanem a partnercsapatok s fiatal focisták között is. Erős baráti szálak fűzték a felvidéki Somorja és a Szendehely csapatának játékosaihoz. Sok évig edzőként iskolás labdarúgó palántákkal is foglalkozott. Nagy örömként élte meg a találkozásokat a sportbarátokkal s egykori tanítványokkal.

Közéleti szerepvállalása 1990 után teljesedett ki. Alapító tagja volt a Német Kulturális Egyesületnek, majd a Tököli Német Nemzetiségi Önkormányzatnak. Részt vett az egykori rendszerváltó Falufórum eseményein. A sváb hagyományok őrzése mellett, a magyarság ügyei és keresztény katolikus hite mellett is elkötelezett volt.

Tudása, tapasztalata, bölcsessége a város ügyeit illető döntésekben is megjelentek, miután a Képviselő-testület mellett működő Oktatási, Művelődési és Sportbizottság tagjaként is tevékenykedett. Munkáját 1998-ban a Tököl Város Sportjáért emlékéremmel ismerték el. Derűs természete a Zenés Nyári este sváb napján, a Hagyományőrző napokon, a Tököli Sváb Asszonykórus programjain, valamint a Sváb bál házigazdájaként is megnyilvánult.

Szerethető, segítőkész, jó ember volt, akinek jó volt a társaságában lenni.

49 éve tartó példaértékű házasságának alapja Évával a szeretet volt. Ez az érzés erősödött meg gyermeke Fruzsina majd unokája Gréta megszületését követően.

A betegsége miatt nehezebbé váló éveket a családi harmónia, Éva, Fruzsina és férje Barna, s unokája Gréti szeretete, ragaszkodása tette biztonságossá és reménytadóvá.

Hoffmann Dodinak a családi élet, a tudatosan vállat hit és közéletiség mellett a szorgalom, a becsület, s a határozottság voltak alapelvei.

Teljes életet élt. Méltó volt a családi hagyományokhoz, kiérdemelte az emberek, közösségek tiszteletét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyugodjék békében!

Isten Vele!