1828. március 15. „Forradalom vér nélkül”

Sokan vagyunk, akinek a legemlékezetesebb ünnepi élményei 1848. március 15-dikéhez kötődnek. Petőfi napja, mondta Jókai Mór és Vajda János.

Örökké emlékezetes nap, írta maga Petőfi Sándor.

Egész nap esett az eső, de a költő azt mondta: „A lelkesedés olyan, mint a görögtűz, a víz nem olthatja el.”

A rákosi vásárt viszont elmosta, így a parasztok, mesterlegények bejöttek a városba „lelkesedni”!

A bécsi, pozsonyi forradalom szikrái nem gyújtották volna lángra a várost, ha a József napi vásárra érkező vidékieknek köszönhetően néhány napra nem vált volna a magyarság fővárosává az akkor még német nyelvű Pest és Buda.

Petőfi szándéka már előző éjjel megfogalmazódott, feleségének mondta: „holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot és ha lelövöldöznek, Isten neki ki várhat ennél szebb halált”.

A bécsi udvar gyorsan meghátrált, a magyar országgyűlés minden kérését elfogadták.

Ezért írhatta március 19-én Jókai cikke címében: „Forradalom vér nélkül”.

Nem telt el sok idő, s a Habsburgok semmibe vették saját ígéreteiket. A magyar szabadság ellen támadtak.

Vérbe fojthatták idegen fegyverekkel a szabadságharcot, de a szellemével már nem bírtak.

1848. március 15-e szent példává nemesedett, mindig ugyanazzal az üzenettel: Nincs fontosabb, mint a szabadság, a nemzet, magyarságunk, hazaszeretetünk.

1848 követelései 140 évvel később, a kommunizmus évei alatt is időszerűek voltak, s van, ami ma is aktuális.

Egy idézet a 12 pontból: „magyar katonáinkat ne vigyék külföldre.”

Napjainkban is megéljük március 15-e örökségét, hagyományait, ezért vannak, akik nincsenek kibékülve velünk. Mi csak azértis fontosnak tartjuk magyarságunkat, kereszténységünket, ilyenkor kitűzzük a kokárdát, s minden sort átélve énekeljük a Himnuszt és a Szózatot.

És nem csak mi teszünk így, így tett tegnap 800 iskolás diák is a Sportcsarnokban, és ezzel az érzéssel tűzték ki piros-fehér-zöld zászlócskáikat az óvodásaink ide az emlékmű köré tegnap.

Tudjuk, a nemzeti érzés és a kereszténység, mint alapvető közös értékek erősen hozzájárultak a nemzeti egység kialakulásához.

Emlékezünk, s egyben erősítjük, segítjük azokat, akik a nemzeti érdekeket képviselik, s nemcsak idegenek által irányított helytartók akarnak lenni.

Köszönöm, hogy együtt emlékezünk!