Az OTP Ingatlan Befektetési Alapkezelő Zrt. tájékoztatta a Polgármesteri Hivatalt a Sziget Center kereskedelmi parkban található légvédelmi kocka lebontásáról és a terület hasznosításával kapcsolatos terveiről.
Az alábbi, Mihály Balázs úr által készített országos és tököli összefoglaló alapján a terület kereskedelmi célú hasznosítását indítják el.

Tököl BGS óvóhely összefoglaló

BGS óvóhelyek és műszaki paramétereik II. világháború végéig

Az óvóhelyek közül az egyik legnagyobb védőképességgel rendelkezők az úgynevezett bomba, gáz és szilánk ellen védelmet nyújtó (rövidítve: BGS) óvóhelyek. Ezek ugyanis már a II. világháború során is védelmet nyújtottak a hagyományos bombák telitalálata ellen is. Ugyanakkor ez csak a 250-300 kg-os bombákra vonatkozott, miközben ekkor már 1.000 kg-os vagy ennél is nehezebb bombákat is használtak a szövetségesek. Emiatt létezett az úgynevezett fokozottan bombabiztos (BBGS) óvóhely is, ez utóbbiak már az 500, 1.000 és 1.800 kg-os hagyományos bombák ellen is védelmet biztosítottak.
A BGS („bombabiztos”) óvóhelyek létesítését csak a különös fontosságú parancsnokságok és vezetőségek, valamint a nagy tömegeket befogadó nyilvános és egyéb óvóhelyek számára tekintették szükségesnek. A II. világháború idejében a mai értelemben vett precíziós bombázás nem volt megoldható, egy viszonylag kis alapterületű felszíni óvóhelyen direkt találat elérése megoldhatatlan feladatot jelentett. Ezért is volt felvállalható kockázat ezeket felszín fölé építeni.
A föld feletti BGS óvóhelyek tervei a német minták alapján (hochbunker) német típustervek átdolgozásával, honosításával, műszaki áttervezésével, módosításával készültek. A korabeli szakirodalom épület óvóhelynek is nevezte őket, az épületekhez hasonló kivitelezésük nyomán. Mára a téglatest alakú formájuk miatt a köznyelvben „kockaóvó- hely”, „légókocka” vagy „légoltalmi kocka” elnevezés a gyakoribb.
A föld feletti kialakításuknak egyszerűen költségtakarékossági okai voltak. Hasonló befogadó képességű BGS óvóhely kiépítése sokkal olcsóbb felszín felett, mint alatta. Ugyanis az építésükhöz nem kellett különlegesen képzett szakembergárda, mint a mélyépítési létesítmények esetén: vájárok, bányászok, alagútépítők stb. Az alakjuk pedig azért lett kocka, mert a maximális belső tér kialakításához a legkevesebb anyagfelhasználásnál ez az optimális forma (a gömbformát kivéve). Az építésük ugyan költséges volt a nagy anyagfelhasználás miatt, de védő- és befogadóképességükhöz képest még így is ezek voltak a leggazdaságosabb szerkezetek.
A felszín feletti kialakítás hátránya viszont, hogy az oldalfalak mellé, a talajba behatoló, fojtva robbanó bomba hatása nagy, amit csak nagyon vastag fal tud kivédeni. Például 300 kg-os bomba esetében 1,5 m vasbeton falra van szükség. A tesztek azt mutatták, hogy egy 250 kg-os bomba 6 cm-rel mélyebbre hatolt be a vasalatlan betonba, mint a vasbetonba. Ezért a falaknál és födém felső részében elhelyezett vasalás nagy szerepe van a védelem fokozásában. Ezek kívül elengedhetetlen volt a legfelső zárófödém alsó síkján elhelyezett 4-5 cm tengelytávolsággal 2-3 mm átmérőjű sodronyháló elhelyezése az esetleges (bombatalálat következtében fellépő) rezgések okozta lepattogzás megakadályozásához. A födémben profilvas vagy nagy keresztmetszetű gombvas alkalmazása tilos volt. Csakis sűrűn, kis átmérőjű betonacél kiosztással lehetett ezeket kivitelezni. A védelem elérését nem a vasalással, hanem a beton törőszilárdságával érték el. A lemez legfelsőbb harmada legalább 400 kg/cm2 törőszilárdságú volt. Az oldalfalak esetében nagyobb falvastagságra volt szükség, mint a födémnél, ugyanis a fojtással a fal mellett robbanó bomba nagyobb pusztító hatást gyakorol. A fenék vastagsága az oldalsó falvastagsághoz hasonló volt, ugyanis a földbe mélyre behatoló és ott robbanó bombák alulról is megsemmisítették volna meg az építményt a benne tartózkodókkal együtt. A fal, födém és a fenéklemez vastagsága 2-2,7 méter között változott. A belső tereket fel kellett szabdalni legalább 45 cm-es falakkal úgy, hogy egy belső térben lévők száma ne haladja meg a 200 főt.
A II. világháború során föld feletti BGS óvóhelyek legnagyobb számban a csepeli Weiss Manfréd Művek területén létesültek (25.000 fő számára), több mint egy tucat ilyen óvóhely készült, továbbá Budapesten a Kőbányai u. 21 -ben a MÁVAG Mozdonygyárban 5.000 fő számára volt még BGS óvóhely. Ezenkívül a Diósgyőri Erőműben egy 1.500 fős, Győrben a Győri Wagon és Gépgyár területén egy 1.000 fős és Almásfüzitőn a Vacum Oil telephelyén egy 300 fős, föld feletti BGS óvóhely létesült, valamint Tökölön a repülőtér mellett is épült egy.

BGS óvóhelyek és műszaki paramétereik a hidegháborúban

1950-ben a háborús helyzet ismét fokozódott, ami magával vonta a légoltalom fejlesztését. 1950 júniusában a belügyminiszter kezdeményezésére létrejött egy tárcaközi bizottság, mely célja az üzemek (légoltalmi szempontból történő) besorolásának elvégzése és az óvóhely ellátás megtervezése volt. A sorolásnál az üzem nagyságát, a dolgozók számát, a gyártási profilt és az elhelyezkedését a légitámadással szembeni kitettséggel együtt vették figyelembe. Ezek alapján három kategóriát hoztak létre, az I. kategóriába a pótolhatatlan hadianyagot gyártó üzemek kerültek.
Az osztályba sorolást követően a tárcaközi bizottság döntött arról, hogy az I. kategóriába sorolt üzemeket bombabiztos óvóhellyel kell ellátni. 1951-ben 34 db BGS, 1952-ben pedig 21 üzemben terveztek BGS óvóhelyet építeni összesen 115.000 fő számára. Ennek a kiépítési költségei hatalmasak voltak: 1951-ben 70,1 millió Ft (5.763.600 kg betonacél és 144.100 m3 beton felhasználásával), 1952- ben 43,56 millió Ft (3.597.600 kg betonacél és 89.900 m3 beton felhasználásával).
A BM VI. Főosztályának műszaki alosztálya készítette el az óvóhelyek típusterveit. Ezek befogadóképessége 500, 1.000 és 2.000 fő volt, de amennyiben a lépcsők is felhasználásra kerülnek (mint ülőhely) a befogadóképesség maximum 20%-kal volt növelhető. A tervek kidolgozásánál a Haditechnikai Intézet útmutatását is figyelembe vették, valamint a technikai fejlődést. Ugyanis már nemcsak a hagyományos bombák, hanem az atombomba elleni védekezésre is fel kellett készülni. Az új építésű bombabiztos óvóhelyek 1.000 kg-os romboló-vagy aknabomba telitalálata ellen adott védelmet. Továbbá egy atombomba (nem kontakt találata) esetében az atombomba hő- és radioaktív hatása ellen is védett. Azonban az atombomba elleni méretezéshez a szovjetek biztosítottak adatokat. Egy 1000 fős óvóhely építéséhez 4.800 m3 betonra és 144 tonna betonacélra volt szükség. Az óvóhely építési költsége a felszereléssel és berendezésekkel együtt 1,7 millió Ft volt.
Az 1. osztályú védőképességű óvóhely meghatározott súlyú, de legalább 1.000 kg-os bomba egyszeri közvetlen telitalálatának állt ellen, továbbá atombombarobbanás esetében 20 atmoszféra léglökés és az atombomba összes egyéb járulékos hatása ellen védelmet nyújtott teljes elzárkózással 12 óráig.
Az 1951-1952-ben tervezett BGA óvóhelyek közül azonban közel sem tudott minden épült meg a jelentős anyag- és pénzügyi forrásigény miatt az építések azonban még 1960-ig elhúzódtak. A ferencvárosi pályaudvar vezetési pontjának szolgáló BGS kivitelezési munkái 1958-ban került befejezésre. A későbbiek során történtek még korszerűsítések a már felépültek esetében, azonban a rendszerváltást követően ezek jelentős része privatizációra került azon gyárakkal, üzemekkel, amelyek területén az óvóhelyek álltak. A Miskolci Vasgyár területén lévő BGS óvóhelyet 3500 Ft/m2 áron árulták pár éve. A MÁV területén lévő BGS óvóhelyek maradtak legnagyobb számban állami tulajdonban. Azonban ezek sincsenek korszerűsítve. Polgári védelmi tekintetben a BGS óvóhelyek már nem számítanak védelmi tekintetben korszerűek, a gépészetük teljesen elavult, már ahol még megmaradt belőle valami.

Tököl BGS óvóhely „műemléki”, történeti értéke

A Tökölön épült BGS óvóhely a II. világháború óvóhelyépítési programjának részeként készült el. Nem a lakosság részére létesült összhangban a BGS óvóhelyek általános céljával. A létesítmény két szintes, szintenként 4-4 teremmel. A BGS óvóhely típusterv alapján készült, föld alatti részel, alagúttal nem rendelkezik. Csak a Csepel-szigeten közel tucatnyi BGS óvóhely található még többségük az egykori Csepel Művek területén. Egyedinek így nem nevezhető. A Citadellában is étesült a II. világháború idején egy légoltalmi óvóhely. Ez a Citadella rekonstrukciója során elbontásra került.
Polgári védelem számára már a hidegháború során az 1960-es évektől világossá vált, hogy ezen létesítmények már nem feleltek meg az egyre nagyobb rombolásra képes bombák ellen. Részben ezért is maradt abba az óvóhelyépítés és helyette egy háború esetében a lakosság tömeges kitelepítésével védekeztek volna a nagyvárosokban az atomtámadás ellen. A Tökölön lévő BGS óvóhely, mára már kibelezett épülete nem képvisel sem történeti sem légoltalmi szempontból különleges értéket. Mindössze egy az országban lévő leromlott állapotú BGS óvóhelyek közül.