Hoffman Pál polgármester köszöntője Maléter Pál megemlékezésen

34 éve állok, állunk itt minden évben a Maléter Pál és az 56-os szabadságharcosok emlékére állított kopjafánál.

Örömmel és büszkeséggel, mert több, mint 3 évtizede olyan demokráciában élünk, amiért Maléter Pál, a pesti és vidéki szabadságharcosok és a mi tököli elődeink 1956-ban küzdöttek.

Készülődtem az emlékezésre és megdöbbenek a napi eseményeken. Óriásplakátot látok azzal a szöveggel, hogy európai, magyar, szociáldemokrata és olvasom, hogy ők, akik fegyvert használtak 2006. október 23-án a békés megemlékezők ellen, ők 56 örökösei.

Fellapozom Marosán György, a szociáldemokratából lett kommunista könyvét és látom, hogy a történelem ismétli önmagát. Leírja a Politikai Bizottság ülésen Apró és Donáth részvételét, leírja, hogy Kádár és Münnich eltűnése milyen pánikot okozott.

Persze nem sokáig és itt a történet már kapcsolódik Tökölhöz. November 2-án AVH tisztek és politikusok, Apró, Dobi, Rónai, Kiss, Marosán és sokan mások már itt vannak Tökölön a szovjet tankok, fegyverek biztonságában.

És november 3-án végig nézik az ablakaikból Maléter Pál honvédelmi miniszter és küldöttsége érkezését és elszállítását.

Amikor Maléter Pálról emlékezünk üzenetet kapunk bátorságról, hazafiságról, mártíromságról.

1956 hőseinek, áldozatainak példájára, üzenetére figyelnünk kell, mert a másik 56 is üzen. Most kommunistából szociáldemokraták lesznek, de keresztényellenes, természetellenes politikájuk ugyanaz. Az ő üzenetük lényege, hogy sohasem adják fel és bármire képesek.

Itt élnek velünk a másik 56 örökösei, azok, akik a szovjet tankok segítségével leverték a szabadágharcot, kivégeztek több, mint 200 forradalmárt, ezreket börtönöztek be és százezrek életét tették tönkre a november 4-e utáni megtorlással. Azok, akik kivégezték, jeltelen sírokba temették Maléter Pált és a szabadságharcosokat.

Maléter Pál sorsa, mártíromsága visszamenőleg is hitelesítette hazafiságát. Az, hogy nem kért kegyelmet, mutatta a bátorságát.

Amikor fejet hajtunk a kopjafa előtt, minden évben számot is kell adnunk, de legalábbis el kell gondolkodnunk, hol is tartunk?

Ránézek a szobámban a gyógyszert, élelmiszert szállító teherautóról hozzám került 56-os lyukas zászlóra, beleolvasok 56-os visszaemlékezésekbe és jó érzés tölt el.

Nemcsak az emlékezés, hanem az elvégzett, jól elvégzett munka érzése miatt is.

Ugyanakkor látnunk kell, hogy most is szabadságharcot vívunk, most is küzdünk a korszellemmel érkező keresztényellenes és más természetellenes idegen befolyásolás ellen.

Sokszor elmondtuk már a nap történetét, tanulságát, azt, hogy bár az országot kilátástalan háborúba kényszerítették a történelem mégis igazságot szolgáltatatott.

A szabadságharcosok, Maléter Pál s azok példája vezet bennünket, akik itt indultak el a mártíromság felé.

Az ő példájuk nem engedi, hogy feladjuk, a Maléter kopjafa arra figyelmeztet, hogy senki nem félemlíthet meg bennünket.

Emlékezzünk rájuk tisztelettel.